3. rész – Mi lehet az adó tárgya?

A pmXpress vagyonadó-sorozatának előző részében azt vizsgáltuk meg, hogy kit lehet a vagyonadó alanyának tekinteni. Legalább ennyire fontos kérdés annak meghatározása is, hogy milyen vagyont kell figyelembe venni az adóalap megállapítása során.

A magyar kormány számára mintának tekintett svájci rendszer különösen érdekes kiindulópontot jelent, mivel alapvetően valamennyi jelentősebb vagyonelemet figyelembe vesz, és csak meghatározott kivételeket enged. Ez a megközelítés abból indul ki, hogy a vagyonadó célja nem egy-egy vagyontárgy külön adóztatása, hanem a magánszemély teljes vagyoni helyzetének megragadása.

A jelenleg ismert kormányzati nyilatkozatok alapján a jogalkotó célja szintén egy széles adóalap kialakítása lehet, amely csak korlátozott számú kivételt és mentességet tartalmaz.

1. Az általános megközelítés: minden vagyon számít

A svájci modell egyik alapvető sajátossága, hogy nem emel ki egyetlen vagyontípust sem. Nem kizárólag az ingatlanokat, nem kizárólag a pénzügyi befektetéseket, hanem az adózó teljes nettó vagyonát vizsgálja.

Ez azért fontos, mert a nagyobb magánvagyonok szerkezete rendkívül eltérő lehet. Egyes magánszemélyek vagyona elsősorban ingatlanokban jelenik meg, másoknál vállalkozási részesedésekben, értékpapírokban vagy akár kriptoeszközökben koncentrálódik. Egy általános vagyonadó-rendszer ezért jellemzően arra törekszik, hogy a különböző vagyontípusok kezelése között ne keletkezzenek indokolatlan különbségek, amik a gazdasági döntések torzításához vezetnének.

A vagyonadó tárgyának meghatározása, és ezáltal az adóalap szélessége alapvetően meghatározza, hogy az adó mennyire képes ténylegesen megragadni a magas vagyonnal rendelkező magánszemélyek fizetőképességét. Minél több kivétel és speciális mentesség épül be a rendszerbe, annál nagyobb annak a lehetősége, hogy az egyes vagyonelemek között jelentős adótervezési különbségek alakulnak ki.

2. Milyen vagyonelemek lehetnek adókötelesek?

A nemzetközi tapasztalatok alapján a vagyonadó tipikusan az alábbi vagyonelemekre terjedhet ki:

• a bankbetétek, megtakarítási számlák és készpénzállományok;
• a befektetési számlákon nyilvántartott részvények, kötvények, befektetési alapok és egyéb pénzügyi eszközök;
• a kriptoeszközök;
• a közvetlen vagy közvetett vállalkozási részesedések;
• a lakó-, üdülő- és egyéb ingatlanok;
• a gépjárművek, hajók, repülőgépek és egyéb nagyobb értékű ingó vagyontárgyak;
• a visszavásárlási értékkel rendelkező életbiztosítások;
• a nemesfémek, ékszerek és műtárgyak.

Ezek közül különös figyelmet érdemelnek a vállalkozásokban fennálló tulajdonosi részesedések. A nagyobb magánvagyonok jelentős része ugyanis gazdasági társaságokban koncentrálódik. Ebből következően a működő vagyonadó-rendszerek nem korlátozódnak a pénzügyi eszközök, a készpénz- és ingatlanvagyon adóztatására, hanem a társasági részesedések értékét is a magánszemély vagyonának részeként veszik figyelembe. A kormányzati kommunikáció szerint a vállalkozási részesedések a vagyonadó egyik legfontosabb elemét képezik majd Magyarországon is.

A vállalkozási vagyon kezelése egyúttal adópolitikai kérdéseket is felvet. Egyes országok bizonyos működő vállalkozások tulajdoni részesedései számára kedvezményeket vagy mentességeket biztosítanak annak érdekében, hogy a vagyonadó ne gyakoroljon aránytalan hatást a termelő vagy szolgáltató tevékenységet folytató cégekre.

A vállalkozási részesedések kezelése azért is különös figyelmet érdemel, mert ilyen esetekben a vagyonadó megfizetése nem feltétlenül finanszírozható a vállalkozás rendelkezésére álló likvid forrásokból, ezért a tulajdonosokat akár arra is ösztönözheti, hogy osztalékot vegyenek ki vagy más módon forrást vonjanak ki a vállalkozásból.

3. Mely vagyonelemek maradhatnak adómentesek?

A teljeskörű adóztatásnak jellemzően vannak korlátai. Nemzetközi példák alapján gyakori, hogy bizonyos vagyonelemek részben vagy egészben mentesülnek a vagyonadó alól. Ilyenek lehetnek például:

• a nyugdíjmegtakarítások egyes formái;
• a visszavásárlási értékkel nem rendelkező életbiztosítások;
• a jövőben várható örökségek;
• a háztartási berendezések és a személyes használatú ingóságok.

A mentességek mögött általában szociálpolitikai és méltányossági megfontolások állnak. A nyugdíjcélú megtakarítások esetében például az a cél, hogy az időskori öngondoskodást ne érje többlet-teher.

Svájcban ennek megfelelően egyes nyugdíjcélú megtakarítások és nyugdíjalapokban felhalmozott vagyonok kívül esnek a vagyonadó hatályán.

4. A vagyoni értéket csökkentő tételek

A klasszikus vagyonadók jellemzően nem a bruttó, hanem a nettó vagyont adóztatják. Ez azt jelenti, hogy az adóalap meghatározásakor a vagyonelemek értékéből levonhatók a magánszemélyeket terhelő bizonyos tartozások, mint például az ingatlanokat terhelő jelzáloghitelek vagy a személyi kölcsönök.

A jövőbeni szabályozás egyik érdekes kérdése lehet, hogy mely kötelezettségek lesznek levonhatók a vagyonadó alapjából. Különösen az adótartozások, illetve egyéb, az állammal szemben fennálló kötelezettségek kezelése vethet fel kérdéseket.

5. A külföldi vagyonelemek adóztatása

A vagyonadó alkalmazása során külön kérdésként merülhet fel a külföldön található vagyon, különösen az ingatlanok kezelése. Ezek esetében ugyanis a kettős adóztatást elkerülő egyezmények jellemzően a fekvés helye szerinti állam számára biztosítják az elsődleges adóztatási jogot.

Egy külföldi ingatlan ennek megfelelően közvetlenül nem is képezhet vagyonadó alapot, azonban a mentesítési szabályok szerint annak értékét a vagyonadót alkalmazó ország általában figyelembe veheti az adóalany teljes vagyoni helyzetének meghatározásakor. Így egy progresszív vagyonadó rendszerben^[1] előfordulhat, hogy egy magánszemély éppen a külföldi ingatlanok figyelembevételével éri el az adóköteles határértéket, vagy többkulcsos rendszer esetén magasabb adókulcsú sávba kerül. Egykulcsos vagyonadó rendszerben azonban a külföldön adóztatható vagyonelemek lényegében mentesülnek az adó alól az adóilletőség országában.

6. Mi történik a vagyonkezelési struktúrákban lévő vagyonnal?

Külön problémát jelenthetnek azok a vagyonelemek, amelyek nem közvetlenül a magánszemély tulajdonában állnak, hanem vagyonkezelő alapítványban, bizalmi vagyonkezelésbe rendelt vagyonként vagy más hasonló konstrukcióban (például befektetési jellegű biztosításokban) jelennek meg.

Amennyiben ezek a struktúrák nem önálló adóalanyai a vagyonadónak, szükségessé válik olyan hozzárendelési szabályok kialakítása, amelyek alapján a bennük lévő vagyon valamely magánszemélyhez kapcsolható.

A kérdés szorosan összefügg a pmXpress vagyonadó-sorozatának előző részében bemutatott adóalanyi szabályokkal: minden vagyonadó-rendszernek döntenie kell arról, hogy az ilyen vagyont a vagyonrendelőhöz, a kedvezményezettekhez vagy magához a struktúrához rendeli.

7. Kapcsolat más adónemekkel

A magyar szabályozás egyik nyitott kérdése az is, hogy egy esetleges vagyonadó miként viszonyul a már létező vagyoni típusú közterhekhez, mint például a gépjárműadóhoz, az építményadóhoz vagy a telekadóhoz. A bevezetendő szabályozásnak erre a kérdésre is választ kell majd adnia. De a jogi kettős adóztatás alkotmányos tilalma miatt, a legnagyobb valószínűséggel ezekkel a vagyin típusú adókkal majd lehet csökkenteni a vagyonadó összegét az érintetteknek.

Összegzés

A nemzetközi példák alapján a vagyonadó tárgya rendszerint jóval szélesebb körű, mint egy-egy külön vagyonjellegű adó esetében.

A rendszer végső hatókörét ugyanakkor egyéb szempontok is jelentősen befolyásolhatják, mint például a speciális vagyonelemek értékelésének módja vagy a különböző mentességek.

---

[1] Ahol a vagyonadó mértéke a vagyon összegének növekedésével sávonként növekszik.