Az Európai Bíróság 2017. október 19-i ítéletében kimondta, hogy a magyar gépjárműadó nem összeegyeztethető az EGK–Törökország társulási megállapodással, ugyanis vámmal azonos hatású díjnak minősül, amelynek kivetését tiltja e megállapodás.

Az Istanbul Lojistik török fuvarozó társaság rendszeresen szállít árukat az Európai Unióba. A társasággal kapcsolatban 2015 márciusában a NAV megállapította, hogy az egyik általuk üzemeltett, Törökországból Németországba textilárut fuvarozó tehergépjármű után nem fizették meg a gépjárműadót. Ennek alapján a magyar adóhatóság 60 000 Ft összegű adó megfizetésére kötelezte az Istanbul Lojistikot, valamint további 600 000 Ft összegű adó- és közigazgatási bírságot vetett ki e társasággal szemben.

A társaság kereste alapján indult peres eljárás során a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordult az Európai Bírósághoz annak eldöntésére, hogy a magyar gépjárműadó olyan vámmal azonos hatású díjnak minősül-e, amely kivetését az EU és Törökország közötti árukereskedelem tekintetében tiltja az EK–Törökország Társulási Tanács által hozott, a vámunió záró szakaszának bevezetéséről szóló EGK - Törökország társulási megállapodás rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 1/95 határozat, ahogyan arra a török felperes hivatkozik.

A múlt csütörtökön kihirdetett ítéletében a Bíróság emlékeztetett arra, hogy a fenti határozat értelmében megszűntek az Unió és a Török Köztársaság közötti behozatali vagy kiviteli vámok és azzal azonos hatású díjak. Megállapította továbbá, hogy vámmal azonos hatású adónak minősül minden olyan pénzügyi teher, amelyet egyoldalúan vetnek ki, bármi legyen is az elnevezése, alkalmazásának módja és összege, valamint amely a határ átlépésének tényéből eredően sújtja az árukat, amennyiben az nem minősül a szó szoros értelmében vett vámnak.

A Bíróság megállapította, hogy egy olyan adó, amelynél az adóztatandó tényállást az árufuvarozás képezi, és így nem magára a termékre, hanem a termékkel kapcsolatos szükségszerű tevékenységekre vetnek ki, szintén az áruk szabad mozgásának elvéből eredő követelmények hatálya alá tartozhat. Továbbá az adó összege olyan kritériumoktól függ, amelyek – többek között – az áruk szállítható mennyiségéhez vagy a rendeltetési helyükhöz kapcsolódnak.

Következésképpen a Bíróság kimondta, hogy bár a magyar gépjárműadót nem konkrétan a termékekre vetik ki, az mégis a magyar határ átlépésekor a Törökországban nyilvántartásba vett tehergépjárművekkel fuvarozott árukat, nem pedig magát a fuvarozási szolgáltatást terheli. Így megállapítható, hogy a vitatott adó, amely az árukat kizárólag amiatt terheli, hogy azok átlépték a határt, a Társulási Tanács 1/95 határozatának 4.cikke értelmében vett vámmal azonos hatású díjnak minősül, így az ez utóbbi határozattal nem összeegyeztethető.