Ahogy sok érintett számára már ismert, az OECD az adóalapok védelme és az adófizetési kötelezettségek mesterséges csökkentése ellen 2015-ben létrehozott egy 15 pontból álló akciótervet[1] [a tavalyi adókötelezettségről részletesen ITT írtunk]. Ennek 13-as pontja a transzferár dokumentáció kapcsán egy éves adatszolgáltatási kötelezettséget is előír az érintett multinacionális vállalat [továbbiakban: MV] anyavállalatának, egyes esetekben kapcsolt vállalkozásainak. Ezt az adatszolgáltatási kötelezettséget hívják országonkénti jelentésnek, angolul country-by-country report-nak [továbbiakban: CbC-ként rövidítve].

Magyarország esetében szerencsének is nevezhetjük akár, hogy a CbC főkötelezettje, az adatszolgáltatás tényleges teljesítője az anyavállalat, hiszen beláthatjuk, hogy kis hazánk elég kevés ekkora nagyságú[2] MV anyacégével rendelkezik. Ugyanakkor, a CbC adatszolgáltatási főkötelezettség az anyavállalat részéről delegálható egy kijelölt csoporttag felé, ekkor az anyavállalat helyébe a csoporttag lép és a saját illetősége szerinti hatóság felé jelent. Ismert továbbá az is, hogy a főkötelezettség, a részletes CbC adatszolgáltatás mellett az MV-csoport tagjainak jelezni kell a saját adóhatóságuk felé, kitől, melyik ország illetékes adóhatóságától is várhatja az adóhatóságuk a megosztott CbC adatokat, ha arra szüksége lenne. Ez a kiegészítő kötelezettség jelentette a legtöbb feladatot a magyar MV- csoporttagok számára a tavalyi évben. A legtöbben megkönnyebbülten jelentették az anyavállalatukat és annak Uniós székhelyű adóügyi illetőségét a 17T201-es nyomtatványokon, ezzel – számukra – lezárva a CbC kérdéskört.

Ugyanakkor több magyarországi társaság is gondban volt az anyavállalatának, mint CbC teljesítőjének bejelentésével, ugyanis az anyavállalata olyan harmadik országban volt adóügyi illetékességű, amely állammal Magyarországnak nincs semmilyen adóinformációra vonatkozó megállapodása. Ebben az esetben a NAV hiába is várta volna a CbC megosztását, arra nem kerülhetett sor a formális megállapodás hiánya miatt. Ilyen harmadik ország többek közt az Amerikai Egyesült Államok is.

A fentiek azt is jelentik, hogy egy USA-beli anyavállalattal rendelkező magyar kft esetében, ha az anyavállalat nem jelöl ki (vagy nincs) olyan Európai Uniós illetőséggel rendelkező leányvállalatot, aki a CbC jelentést ténylegesen teljesíti, akkor a magyar leányvállalatnak kell majd ezt az adatszolgáltatás, a főkötelezettséget teljesíteni a NAV felé.

Szerencsére azonban úgy tűnik, hogy a 137. számú Magyar Közlönyben megjelent, 1439/2018. (IX. 11.) Kormányhatározat megoldja ezt a problémát és Magyarország megállapodást köt a CbC-k cseréjéről az USA-val is. A most megjelent Kormányhatározat ugyan még csak a feladatokat jelölte ki, de ez a lépés már előrevetíti azt a szándékot, amely eddig hiányzott, vagy nem volt teljesen publikus.

A következő lépésben az amerikai félnek kell a megállapodást formálisan jóváhagyni, ratifikálni és ez esetben az amerikai tulajdonú magyar leányvállalatoknak mindössze az USA anyavállalatot kell jelenteniük a NAV felé (feltéve persze, hogy a csoport nem másként határozott erről), mint a CbC adatszolgáltatás főkötelezettjét és a további feladatoktól mentesülnek.

Az amerikai oldalról történő elfogadásról egy külön hírben számolunk majd be. Az amerikai adóhivatal weboldalán található CbC adatszolgáltatási megállapodásokat vezető aloldalon pedig akár Ön is tájékozódhat arról, hogy hol is tart jelenleg a fentiekben leírt folyamat.

---