A mai napon rendkívül fontos iránymutatást tett közzé a NAV a behajtási költségátalány polgári és adójogi értelmezéséről, illetve számviteli kezeléséről. A tájékoztató legfontosabb pontjait az alábbiakban foglaltuk össze:

A) a behajtási költségátalány a kötelezett oldalán

• Számvitelileg egyéb ráfordításként kell könyvelnie a kötelezettnek.
• Minden esetben szükséges könyveiben így rögzítenie, amikor fizetési késedelembe esett szállítójával, partnerével szemben (így az átalány jogosultjának nem is kell ténylegesen követelnie annak megtérítést a könyveléshez).
• a fizetési kötelezettség a jogszabály alapján a késedelembe esés tényével beáll.
• A jogosult a behajtási költségátalányról, utólagosan, konkrét nyilatkozattal lemondhat (előzetesen NEM).  Ez esetben a késedelembe eséskor a kötelezett által „automatikusan” egyéb ráfordításként könyvelt összeget nem módosítva, az elengedett kötelezettség összegével megegyező mértékű rendkívüli bevételt mutat ki könyveiben.
• A rendkívüli bevétellel szemben kivezeti könyveiből a szállítójával szembeni behajtási költségátalány kötelezettséget.
• A kötelezettség elengedése így a kötelezett oldalán társasági adó neutrális lesz.
• Ha a jogosult a behajtási költségátalány iránti követeléséről lemond, azt elengedi, annak nincs ajándékozási, illetve egyéb illetékvonzata a kötelezettnél.

 B) a behajtási költségátalány a jogosult oldalán

• A jogosult a megfizetett behajtási költségátalány összegét (akár felszólításra, akár önkéntesen fizetett a kötelezett) számvitelileg az egyéb bevételek között számolja el.
• A jogosult csak akkor köteles a behajtási költségátalány összegét a könyveiben feltüntetni, ha az hozzá ténylegesen befolyt.
• A jogosult csak a pénzügyileg rendezett behajtási költségátalányt tartja nyilván, így a behajtási költségátalányról való lemondást nem kell könyvelnie sem.
• Tao. tv. szerinti adóalapot csak a ténylegesen befolyt behajtási költségátalány képez a jogosult oldalán.
• A pénzügyileg nem rendezett, nyilatkozattal elengedett behajtási költségátalányt a jogosultnak NEM kell a könyveiben kimutatni és nem is merül fel a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés h) pontja szerinti adóalap-módosító tétel alkalmazása a követelés elengedéséhez kapcsolódóan.
• Ugyanez az eljárás, ha a jogosult kifejezett nyilatkozattal ugyan nem mond le a behajtási költségátalány összegéről,  de úgy rendelkezik (illetve erre irányuló szándéka egyértelműen felismerhető), hogy a kötelezettől befolyó összeget a főkövetelésre számolja el, annak hiánytalan teljesítése esetén pedig jelzi, hogy további követelése az ügylettel összefüggésben nem áll fenn.
• Ha a jogosult a behajtási költségátalány iránti követeléséről lemond, azt elengedi, annak nincs ajándékozási, illetve egyéb illetékkötelezettsége (pld: bejelentés, adatszolgáltatás).

A Ptk. 2014. március 15-én lépett hatályba, de 2013. július 1-től a régi Ptk. is azonos módon szabályozza a behajtási költségátalány jogintézményét, ezért annak kezelésére a 2013. július 1-től kötött ügyletek vonatkozásában a fentiekben foglaltak az irányadóak.

A teljes tájékoztató elérhető a következő hivatkozáson- LINK