Az OECD, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet nyilvánosságra hozta a 13. „BEPS” cselekvési akciótervét (BEPS „Base Erosion and Profit Shifting”, azaz az adóalap erodálás és a nyereség átcsoportosítás elleni akcióterv). A csomag egyik legfontosabb területét a transzferárazással kapcsolatos javaslatok képezik.

 

A terjedelmes anyag több újdonságot is hoz a transzferárazás területén, azonban a legjelentősebb módosítás a transzferár-dokumentáció készítési kötelezettség területén jelentkezik.

 

A javaslat értelmében (melyet az OECD 2016-tól javasol alkalmazni azon vállalatcsoportok számára, melyek konszolidált éves árbevétele a tárgyévet megelőző pénzügyi évben eléri vagy meghaladja a 750 millió eurót vagy annak megfelelő helyi pénznemet) egy háromszintű dokumentációs kötelezettség kerülne bevezetésre. Ennek részei a fődokumentum, vagy „masterfile”, egy helyi szintű dokumentum („local file”) és egy ún. „country-by-country” (CbC) jelentés. A fődokumentum a vállalatcsoport egészére, a local file a vállalatcsoport helyi tagjára tartalmaz információkat, míg a CbC jelentés egy anyavállalat által teljesítendő jelentési kötelezettségét jelent. A CbC jelentés tartalma egy olyan dokumentáció, mely minden olyan országra illetve az országban folytatott tevékenységre vonatkozó információkat (elsősorban az érintett társaságok főbb pénzügyi mutatóit, illetve tevékenységük leírását) közöl országonkénti bontásban (“country by country”), melyben az anyavállalat üzleti tevékenységet folytat.

 

Megjegyezzük, hogy a magyar (és az európai) szabályozás már eddig is ismerte, illetve lehetővé tette a fődokumentumot alkalmazó nyilvántartás készítését, ezért a valódi újdonságot a CbC jelentés képezi, melyet belső információcsere keretében az érintett országok adóhatóságai meg is osztanának egymással az átláthatóság növelése érdekében.

 

A fent említett 750 millió eurós küszöbérték miatt a magyar vállalkozások vélhetően kevésbé lesznek érintettek a CbC jelentés készítése során, mivel annak benyújtása a tervek szerint az anyavállalat felelőssége lenne. Mindazonáltal az újonnan bevezetendő változások a vállalatcsoport egésze szintjén is megnövekedett adminisztrációs terhet jelenthetnek, illetve az abban lefektetett elvek iránymutatásul szolgálhatnak a későbbi szabályok kidolgozása során is.