Az Európai Unión belüli automatikus adatcsere-rendszerről már megelőző cikkünkben írtunk. Most a globális adatcserét szolgáló intézkedéseket vizsgáljuk meg részletesebben.

A szabályozás legutóbbi nemzetközi fejlődési irányait tekintve elmondható, hogy egyre kevesebb ország lesz olyan helyzetben, hogy a tulajdonosok szempontjából nézve megbízható védelmet nyújtson az adott országban található pénzeszközökre vonatkozó információknak, és így megnehezítse az adóhatóságok dolgát az azokra vonatkozó adóteher kiszabásában.

Elsősorban az OECD az a szervezet, mely már régóta szorgalmazza a pénzügyi átláthatóságot növelő intézkedéseket, így az adózáshoz kapcsolódó információk megosztásának egyszerűbbé tételét is. Kétoldalú egyezmények természetesen már eddig is születtek, melyek lehetővé tették az adatcserét az azt aláíró két állam között. Az OECD azonban az adatcsere hatékonyságának növelését célozta meg, és ennek jegyében született meg egy multilaterális információ megosztását célzó keretegyezmény (Multilateral Competent Authority Agreement on Automatic Exchange of Financial Account Information (MCAA)), illetve a keretegyezmény végrehajtásának részletes szabályait tartalmazó ajánlás (Standard for Automatic Exchange of Information (SAEOI)).

Az egyezmény lehetővé teszi a részes államoknak, hogy az egyik részes államban illetőséggel bíró személyekre vonatkozó pénzügyi adatokat automatikusan megosszák a másik tagállam hatóságaival.

Az MCAA egyezménynek már 78 aláíró tagja van, (közük Magyarország) melyek - országonként eltérően - 2017-től vagy 2018-tól tennék lehetővé az adatcserét. Hazánk az alkalmazás várható kezdő időpontját 2017-re teszi.

A megállapodás jelentőségét növeli, hogy azt olyan államok is aláírták, amelyek eddig - köztudottan - a banktitok sérthetetlensége, és az egyéb pénzügyi információk megőrzése mellett álltak ki. Így például a banktitkok megőrzése tekintetében eddig sok szempontból ikonikus szerepet játszó Svájc és Liechtenstein, vagy olyan a kedvező adózási környezetükről is ismert szigetországok, mint Ciprus, a Kajmán-szigetek vagy Mauritius, illetve olyan autonóm területek, mint a Brit Virgin-Szigetek, Gibraltár, Guernsey, stb.