Eltúlzott mulasztási bírság a fordított adózási ügyekben – Európai Bíróság esetjog – Farkas-ügy
2016-11-11

A magyarországi ingatlanépítéseket, beruházásokat sok esetben nemcsak a képzett szakemberek hiánya nehezíti meg, hanem az ingatlanberuházásokkal kapcsolatos pénzügyi-adózási kérdések adóhatósági jogértelmezése is.

Egy nagyobb ingatlanberuházás során a költségek milliárdos értéket jelentenek. Abban az esetben, ha a beruházáshoz kapcsolódó sok ezer ügyletet - adózási oldalról is - nem kezelik megfelelően, akkor egy adóhatósági ellenőrzés súlyos szankciókkal sújthatja a beruházót úgy, hogy valójában a költségvetésben effektív hiány nem keletkezett.

Ilyen helyzetbe került egy magyarországi adóalany, Farkas Tibor, aki megvásárolt egy mobil hangárt. A megvásárlásról kiállított számla befogadása során Farkas Úr sajnos nem tanulmányozta olyan alapossággal a fordított adózás/egyenes adózás Áfa törvény szerinti szabályait, ahogyan a magyar Adóhatóság ezt tőle elvárta volna, így fordulhatott elő, hogy a felé egyenes adózással kiállított számlák áfatartalmát - amelyet az eladó az Adóhatóság által is elismerten megfizetett a költségvetés felé – Farkas Úr levonásba helyezte.

Az Adóhatóság értelmezése szerint a fenti ügylet fordított adózás alá esett és eszerint kellett volna az ügyletet elszámolni. Következésképpen az Adóhatóság követelte Farkas Úrtól a fizetendő adót és ezen felül az 50%-os mértékben megállapított adóbírságot is.

Annak ellenére, hogy a korábbi években a Legfelsőbb Bíróság (Kúria) több esetben kihangsúlyozta ítéleteiben az effajta jogértelmezés Áfa direktíva ellenességét, illetve felhívta a figyelmet a nem arányos kezelés elfogadhatatlanságára, az adóhatósági jogértelmezési gyakorlat nem változott. Nem változott annak ellenére sem, hogy a 181/2011-es Legfelsőbb Bírósági Határozatban [építési tevékenységhez kapcsolódó fordított adózású ügylet] rögzítettek szerint „… egy jogértelmezésnek nem lehet az a következménye, hogy az egyenes vagy fordított adózást rosszul megválasztó személy adózási jogai a levonással kapcsolatban megszűnjenek.

A Farkas ügyben az illetékes Kecskeméti Bíróság – szerencsére - előzetes döntéshozatal keretében az Európai Bírósághoz fordult és többek közt az alábbi kérdéseket tette fel:

1. „A héairányelv rendelkezéseivel, különösen az adósemlegesség és az adócsalás megelőzésére irányuló céllal való arányosság elvével összeegyeztethetőe az áfatörvény rendelkezéseire alapított adóhatósági gyakorlat, mely szerint az adóhatóság a termék beszerzője (szolgáltatás igénybe vevője) terhére adókülönbözetet állapít meg arra az esetre, ha a fordított adózás alá eső ügyletről a termék értékesítője (szolgáltatás nyújtója) az egyenes adózás alapján állítja ki a számlát, annak áfatartalmát bevallja és be is fizeti a költségvetés számára, a termék beszerzője (szolgáltatás igénybe vevője) pedig a számla kiállítójának megfizetett áfát [levonásba] helyezi, ugyanakkor a termék beszerzője az adókülönbözetként megállapított áfa tekintetében levonási jogával nem élhet?

Illetve,

2. „A helytelen adózási mód megválasztásának arányos szankciója-e ebben az esetben az adókülönbözet megállapítása, amely 50% mértékű adóbírság fizetési kötelezettséget is maga után von, akkor, ha a költségvetést adókiesés nem érte, visszaélésre vonatkozó adat nem merült fel?

Az Európai Bíróság előtt az ügyhöz rendelt Főtanácsnok (Michal Bobek) a tegnapi napon ismertette indítványát a Farkas üggyel kapcsolatban.

Bobek Főtanácsnok szerint az ügyletben lényeges elem annak eldöntése, hogy a Farkas Úr által megvásárolt mobil hangár ingatlannak vagy ingónak minősül-e. A megvásárolt mobilhangár minősítése ugyanis alapjaiban módosítja az áfa jogi megítélését és ezen keresztül minősíti a magyar Áfa törvény 2006/112 Irányelvvel való megfelelősségét.

A Kecskeméti Bíróság által feltett első kérdés vonatkozásában Bobek Főtanácsnok megállapította, hogy önmagában az Adóhatóság jogosult arra, hogy egy fordított adózás alá eső ügyletben megkövetelje az adóalanyoktól, hogy eszerint járjanak el. Ugyanakkor független ettől az a kérdés, hogy az adólevonási jogot meg lehet-e tagadni helytelen adózási mód megválasztása alapján. Bobek Főtanácsnok is hivatkozik az Áfa Irányelv azon elvére, amely szerint a levonás joga az áfarendszer alapvető részét képezi, és az - a csalás, illetve visszaélés esetét nem számítva - nem korlátozható. Mindezek alapján Bobek Főtanácsnok megállapítja, hogy az Áfa (HÉA) rendszere nem engedi, hogy az Adóhatóság megtagadja az adóalannyal szemben az előzetesen felszámított héa levonásához való jogát, még abban az esetben sem, ha annak bevallására helytelen módon került sor.

A második, méltányossági kérdéssel kapcsolatban a Főtanácsnok is elismeri a Tagállamok jogát az áfakötelezettségek hibás teljesítésének szankcionálására vonatkozóan, azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy e jog gyakorlásakor adott Tagállamnak az Uniós jog alapelveire is tekintettel kell lennie. Az Uniós alapelvek közül a Főtanácsnok az arányosság elvét emeli ki és utal arra, hogy ebben az esetben a döntés a Kecskeméti Bíróság feladata lesz. Ugyanakkor a Főtanácsnok megemlíti, hogy az arányosság elve során figyelemmel kell lenni a jogsértés jellegére, súlyára, meghatározásának módjára, stb. és rögzíti azt is, hogy a magyar adózás rendje törvényben foglalt szabályok lehetővé teszik az arányosság elvének alkalmazását.

A további kérdések részben az Európai Bíróságra, részben az általuk meghozott ítélet alapján a Kecskeméti Bíróságra tartoznak.

Mindenesetre a fenti információk is azt erősítik meg, hogy az ilyen fajta jogértelmezés a közösségi irányelvvel összefüggésben nem elfogadható, így ha az Európai Bíróság döntésem nyomán ilyen tartalmú ítélet születik, azzal érvényesen fel lehet (és kell is) lépni a jövőbeli hasonló ítéletekkel szemben.