2016 nyarának egyik nagy híre volt az éttermi vendéglátás áfa mértékének kétlépcsős csökkentése: 2017. január 1-jétől 18%-ra, majd egy évvel később 5%-ra. Bár a törvényi változásról már nyáron értesülhettünk, a NAV jogértelmezésére mostanáig kellett várni. A múlt szerdán megjelent 6 oldalas tájékoztatóban az adóhatóság megpróbál segítséget adni a kedvezményes adómérték alkalmazásának meghatározásához.

Mint az ismeretes, a január elsejétől bevezetésre kerülő kedvezményes, 18%-os adókulcs egyedül az étkeztetési/vendéglátó szolgáltatások esetében alkalmazható, és a szolgáltatások meghatározásakor nem a szavak általános jelentéséből kell kiindulni, hanem az áfa törvény előírásaiból, azok helyes értelmezéséből. Márpedig az áfa törvény csak annyit rögzít – általános jelleggel – a szolgáltatásokkal kapcsolatban, hogy szolgáltatásnak minősül „bármely olyan ügylet, ami az áfa törvény szerint nem termék értékesítése”. Innentől kezdve az adózók dolga eldönteni, hogy az ő étkeztetési/vendéglátó tevékenységük megfelel-e a szolgáltatásnyújtás kritériumának, és így 18%-os kulccsal adózik, vagy termékértékesítés lesz és akkor marad a 27%-os adóteher.

A NAV tájékoztató egy hármas feltételrendszert állapít meg, ha mindhárom „próbát” kiállja a szolgáltatásunk, helyesen alkalmazzuk a kedvezményes adómértéket, ugyanakkor bármelyik feltételt nem teljesítjük, az automatikusan azt jelenti, hogy kedvezményes kulcs alkalmazására nincs lehetőségünk, és marad az általános adómérték. A feltételrendszer három eleme közül kettő viszonylag egyértelműen meghatározható, objektív feltételek alapján. Kezdjük talán e kettővel.

1) A NAV tájékoztató szerint a kedvezményes adómérték alkalmazásához szükséges, hogy a nyújtott étkeztetési (vendéglátó) szolgáltatás statisztikai besorolása az SZJ 55.30.1 kategória alá essen. Ide sorolja a szolgáltatások jegyzéke (SZJ) néven ismert statisztikai besorolás az éttermi, cukrászdai szolgáltatást (55.30.11); az étkeztetést járművön (55.30.12); az önkiszolgáló étkeztetést (55.30.13); és az egyéb étkezőhelyi szolgáltatást (55.30.14) – itt jegyezzük meg, hogy az SZJ-ben foglalt statisztikai besorolás számát fel lehet tüntetni (de nem kötelező) a szolgáltatás számláján/nyugtáján, és nem azonos a társaságok cégadataiban rögzített tevékenységi körrel, bár van kapcsolódási pont a két adatbázis között.

2) Az értékesített étellel és nem alkoholos itallal kapcsolatban a NAV tájékoztató elsődlegesen azt rögzíti, hogy milyen esetekben nem alkalmazható a kedvezményes adómérték. Így kizárólag a nem helyben készített alkoholmentes ital, a helyben készített alkoholtartalmú vagy a nem helyben készített alkoholtartalmú ital esetében a kedvezményes adómérték nem alkalmazható. Magyarán egy sör, vagy egy üveges kóla elfogyasztása nem adózhat a kedvezményes adómértékkel, hiába fogyasztja el azt a vásárló az étteremben. Arra is ügyelni kell, hogy a csomagban (vendéglátósan: menüben) értékesített termékek ne tartalmazzák a „tiltott” termékeket, mert bármilyen kis mértékű arányuk is megakadályozza a kedvezményes kulcs egységes (menüre történő) alkalmazását. Arra a kérdésre, hogy mi minősülhet helyben készített nem alkoholtartalmú italnak a NAV tájékoztató pontos választ ad.

3) A harmadik elengedhetetlen feltétel, aminek a teljesítése szükséges a 18%-os adókulcs alkalmazásához egy „gumiszabály”, melynek meghatározása, értelmezése meglehetősen rugalmasan alakítható. Miről is van szó? A NAV értelmezése szerint - a fenti feltételeken kívül - abban az esetben alkalmazható a 18%-os adómérték az étkeztetési (vendéglátó) szolgáltatások esetében, ha azokkal kapcsolatban a szolgáltatási elemek vannak túlsúlyban. Hiába helyben készített az étel, hiába a jól körülhatárolt kiszolgáló épület, helyiség, ingatlan, stb., ha a kiegészítő szolgáltatások nem kísérik a tevékenységet, a feltétel nem teljesül.

A kiegészítő szolgáltatási elemekre, illetve a szolgáltatások meghatározó tartalmára vonatkozó általános és alkalmazható elvet a NAV nem tudott meghatározni, inkább negatív példákkal igyekezett pontosítani, hogy mire is gondoltak. Ezek alapján a negatív meghatározásból az rajzolódik ki, hogy a kiegészítő szolgáltatások kifejezés az étkeztetési (vendéglátó) tevékenységek klasszikus éttermi értelmezésére épít. Azaz a vásárló helyben fogyasztja el a megrendelt ételt, asztalhoz ül le, amely meg van terítve, minden étkezéshez szükséges felszerelés (evőeszköz, szalvéta, egyéb), a mellékhelyiség, a szükséges tisztítás, a megrendelt ételhez kapcsolódik. Mindezért a NAV igyekszik meghatározni azokat az étkeztetési (vendéglátó) tevékenységeket, amelyek nem sorolhatók be a kedvezményes kategóriába, és példaszerűen nevesíti őket (pl.: lángos és pecsenye sütők).

Azok az esetek egyértelműek, amikor elvitelre (akár személyesen) vagy házhozszállítás keretében rendel ételt a vásárló, mivel ekkor marad a 27%-os általános adómérték. A többi esetben viszont mndenképpen szükséges vizsgálni, hogy a fent felsorolt feltételek teljesülnek-e.